Rodolfo, a leghíresebb magyar bűvész

Csalás és ámítás lenne azt feltételezni, hogy a neves magyar bűvész Rodolfo néven született. 1911. május 16-án, Budapesten Gross Rezsőként anyakönyvezték a kisdedet, aki 1945 decemberében Gácsra módósította a vezetéknevét.

Csendes, visszahúzódó gyermek volt, akit tizennégy éves korában a Gál úridivat-üzletbe adtak inasnak. Gyakran töltötte a családjával a hétvégéket a lágymányosi Duna-parton. Egyszer a húga, Emma egy fuldoklóra figyelt fel, akit Rezső kimentett a folyóból. Kiderült, hogy egy kínai gyöngyárust vett ki a habok közül. Miután magához tért, a kavicsos mutatványával mondott köszönetet a megmentőjének. Attól kezdve foglalkozott a bűvészkedéssel Rezső. Ódry Zuárd (a híres színész, Ódry Árpád bátyja) vette a szárnyai alá az 1920-as évek második felében, és úgy kiképezték magukat, hogy közösen léptek fel. Zuárd akkor a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke volt.

Rezső 1929-ben önállóan is bemutatta a bűvésztudását. Onnantól a főváros sok klubja, baráti társasága kérte meg arra, hogy varázsolja el őket. Akkor kapta mesterétől a Rodolfo Grosso művésznevet. Könyvet írt „Vigyázat! Csalok!” címmel. Feleségével, Nádor Olgával példamutató házaséletet élt.

A siker évei

A Magyar Artista Egyesület tagja lett, és a plakátok tanúsága szerint szerződtette az Arizona mulató, a Clarusse és az Alpesi Falu is. A Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét olyan ismert színészekkel szórakoztatták, mint Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza és Alfonzó.

Önálló revücsoportot alakított, amikor 1939-ben kilépett a társulatból. Rodolfóék előbb Bulgáriában töltöttek két hónapot, utána Görögország (Athén és Szaloniki) volt a következő állomás, aztán Isztambulban a Turán Varietéhez szegődtek el, 1940-ben pedig már Egyiptomban turnéztak. Miután hazatértek, a fővárosi Royal Orfeum fogadta be őket. A második világháború idején többek között Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Szabadka, Kecskemét és Újvidék közönsége láthatta a bűvésztrükkjeit. Munkaszolgálatba kényszerült, amit túlélt.
A háborút követően Alfonzóval lépett fel rendszeresen. Az 1950-es évektől a Latabár brigád tagjaként haknizott szerte az országban.

Rodolfo nyolc esztendőn keresztül volt az Artista Akadémia és az Állami Artistaképző Intézet tanára. Kitárulkozott előtte a világ, tudományát bemutathatta egyebek mellett Moszkvában, Leningrdában, Rigában, Párizsban, Londonban, Brüsszelben, Luxemburgben, Zürichben. Nemzetközi elismertségét alátámasztja a tény: 1967-től állandó meghívottként számítottak rá a bűvészek világkongresszusain. Akkor már a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál alkalmazottja volt.

Te tudod, hogy miben különbözik egy bűvész által használt pakli egy átlagostól? Itt megkapod a választ!

Ötven évesen érdemes művész, 1971-ben, nyugdíjazásakor pedig kiváló művész lett. Közel ötezer mutatványt és kombinációt ismert, ebből legalább ezret a színpadon is előadott. Még hetven évesen is a tükör előtt gyakorolt. Utoljára 1986. január 13-án lépett fel a Mikroszkóp Színpadon. Rá egy évre hunyt el.

„Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt” – ez volt ez egyik örökbecsű rodolfói mondás. A nevéhez fűződik az ujjlevágós trükk, a fakírtrükk, a zsilettpenge lenyelése és a színpadi tolvajlás is, amit az utókornak is megörökítettek.

Ha te is szeretnél egy kiváló minőségű kártyát a bűvésztrükkök gyakorlásához és bemutatásához, akkor látogass el egy prémium kártyabolt oldalára és böngész kedvedre a szebbnél szebb kártyák között.